Buliajánló
2015. 04. 14. - Bianka

15 éves a Külker Online

A Külkereskedelmi Főiskola diákjait már a millennium óta megilleti a kiváltság, hogy saját hallgatói honlapjukon tájékozódhatnak az Őket érintő tanulmányi és kulturális témákban. Történetünk a magyar internet hőskorától datálódik, folyamatosan alkalmazkodva a digitális forradalom változásaihoz. Olyan eszközök világából indultunk, melyeket a mostani gólyák nagy része középkori kínzóeszköznek gondolna. Masszív kábelhuzalok, floppycunami, széf méretű monitorok és sípolós betárcsázás. Az oldal túlélte a papíralapú leckekönyvek idejét, az Internet Explorer egyeduralmát és Ricky Martin coming outját is.

Számtalan sikeres vizsga, átmulatott éjszaka, vállalható és vállalhatatlan fotó, videó és közös élmény köt össze minket, külkereseket. Az Online egykori “elsői” közül mára már sokan saját család, irigylésre méltó karrier mögül tekinthetnek vissza büszkén, mert ma, 2015-ben is élet tölti meg az E.I.27-es irodát. A kerek évszám apropóján Busák István alapító mesélt nekünk a kezdetekről, az akkori Külkerről és saját életútjáról.

Kedves Bushi! Írnál nekünk pár szót magadról, mivel foglalkozol manapság?

Természetesen szívesen összefoglalom nektek röviden. A dolog  érdekessége, hogy a karrierem a KOL óta töretlenül a digitális/interaktív marketing, illetve média területén kanyarog, így, ha belegondolok, már majdnem 15 éve ugyanazt csinálom. Persze ez mindössze azért nem állja meg a helyét, mert az elmúlt 15 évem minden napján történt valami olyan, ami változtatja, módosítja azt a szakterületet, amit választottam, így mindennapos az a vágyam, hogy naprakész legyek a szakmai trendekkel, történésekkel kapcsolatban, legyen az technikai, logikai vagy egyszerűen véletlenszerű változás.

Jelenleg az IBM Interactive Experience Dubaji Studiojának egyik alapítójaként, mint Customer Experience Strategist, illetve a Studio Program Managereként dolgozom. Ez nagyon hasonlít arra a folyamatra, amit 15 évvel ezelőtt az Online-nal is csináltunk – azóta is sokat segít ez a tapasztalat.

Emellett van egy gyönyörű családom, 3 kisgyerekem (Isti, Dori, Domi) és egy mindenben támogató feleségem. Nem mellékesen ez azért is fontos, mert van egy hobbim, amit nem minden asszony bírna idegekkel.

Mi jellemezte az Online alapítása előtt/alatt a Külkereskedelmi Főiskola légkörét? Mesélj egy picit a hallgatói életről, diákszervezetekről, a sulis miliőről a 2000-es évek elején.

Nekem olyan ez az egész, mintha tegnap történt volna – és tényleg így is érzem. Ha ma be kellene mennem az E.I.27-be, valószínűleg ugyanazokkal az érzésekkel lépnék be az ajtón, mint annak idején, mikor megkaptuk hozzá a kulcsot. Nyilván vannak különbségek, amiket kicsit nehéz összehasonlítanom a jelenlegi állapotokkal, hiszen már régen nem járok a Külkerre. Ha egy vicces dolgot kellene kiemelnem, az az lenne, hogy anno még lehetett az iskola egész területén dohányozni (a büfékben is). De ettől teljesen függetlenül nagyon jó volt a hangulat: a diákszervezetek erős alapokra épültek és sokat számított az a háttér, amit az olyan elhivatott külkeresek biztosítottak, akik arra adták a fejüket, hogy a szabadidejüket is a suliban töltsék. Na, de ezt szerintem nem kell túlmagyaráznom, ti is ilyenek vagytok. Én diákszervezeteken kívül és belül is életre szóló barátságokat kötöttem, amik a mai napig szorosak, ez – nem ritkán szakmai szinten is – erős kapcsolati tőkerendszerhez vezetett. Ezt tartom a legnagyobb dolognak, amit nekem a Külker adott, és ez az, amit a mai napig kiemelt fontossággal kezelek.

Mi volt a diákszervezet alapításának fő oka, honnan jött az ötlet, mi volt a cél?

A fő oka az volt, hogy volt pár lelkes külkeres, akik úgy látták, tátong egy óriási rés a hallgatók és az intézmény között, amit az írott sajtó (Kanyar), ha próbált is, de fizikailag képtelen volt teljes mértékben lefedni. 1999-2000-ben Bodnár László tanár úr által létrehozott és szervezett Tehetségért Mozgalom táborokban vettem részt akkori gimnazistaként. Itt ismerkedtem meg azokkal a már külkeres arcokkal, akik tervezgették a KOL életre hívását. Mondhatjuk tehát, hogy már akkor ott voltam az első megbeszéléseken, mikor még külkeres sem voltam. Aztán jött a szeptember, elkezdődött a suli, gólyaként – nyilván – minden érdekelt, csak az nem, hogy iskolába járjak.

A TM táboroknak köszönhetően nagyon sok volt az ismerős, egész magas diákszerves szinteken is, így kb. az első naptól kezdve a Mátyásföldi Kollégium egyik szobájában, a HÖK irodában találkozgattunk páran. Csak hogy pár fontos nevet említsek, például Fehér Tamással, aki véleményem szerint a Külker valaha volt legerőskezűbb és legsikeresebb HÖK elnöke volt, Palásti G. Gyurival, aki a Kanyar főszerkesztője volt akkoriban, és Sunsrise-os fiúkkal, akik a technikai hátteret biztosították nekünk. Már a kezdetektől erős HÖK támogatást kaptunk, hiszen Tamás mindent megtett azért, hogy sikeresek legyünk. A KOL létrehozásában hatalmas segítség volt még többek között Gyurma a már meglévő PR-os szakmaiságával és Kanyaros múltjával.

11092569_984280361584529_783552005_n

Mik jelentettétek a kezdeti nehézségeket, milyen “gyermekbetegségei” voltak a projektnek?

Nem nevezném projektnek, valahogy nem passzol hozzá a kifejezés – a nehézségeket pedig szimplán egy garázscég (hívhatjuk start-upnak, de szerintem ez kicsit túl van misztifikálva) általános problémáira szűkíteném. Nem volt irodánk, nem voltak embereink, nem volt pénzünk és nem voltak eszközeink – viszont voltak ötleteink, támogatóink, és kezdtek gyülekezni azok az emberek is, akik innen vagy onnan hallották, hogy valami készülőben van. Ezek mind nagyon izgalmas kihívásokként jelentkeztek, olyan dolgokként, amikről minden nap beszéltünk – hol józanul a suliban, hol részegen a kocsmában –, tényleg nem telt el úgy 12 óra, hogy ne ültünk volna egymással szemben és próbáltunk volna kitalálni valamit.

Hogyan képzeljük el az első irodát? Egyáltalán hogyan lelt fizikai otthonra a csapat?

Az első iroda a jelenleg is használatban lévő E.I.27. Fehér Tamás HÖK elnök mellett Bodnár Laci is eltökélte, hogy szerez nekünk helyet. Laci nagy kulcsfigura a sztoriban, hiszen az intézmény neki utalta ki ezt az irodát. Mint láthatjátok nem tartotta meg magának. Az első napon úgy nézett ki a dolog, hogy lenyúltunk 2 padot meg 4 széket az egyik előadóból, áthoztuk Gyurma vízipálmáját a koleszból, és egy már korábban leszanált HÖK-ös P1 Pentium 800×600-as CRT monitorral kapott helyet az irodában. Igazából megvolt minden ahhoz, hogy elkezdjük a csapat építését.

19240_292742891059_5863523_n

Mi volt az első URL, ahol elérhető volt a weboldal, illetve milyen “motorral” dolgoztatok?

Az első URL az évekig használt www.kulker-online.hu volt. Az 1.0 felület tisztán HTML alapon kódolt egyszerű (web 1.0) felhasználói felület, a CMS is egy nagyon egyszerű admin platform volt, ahol HTML kódok beírásával lehetett tartalmat bevinni, módosítani, stb. De ez a kis nehézség igazából senkit nem akadályozott meg abban a későbbiekben sem, hogy vidáman érkezzen és menjen el a nap végén.

Hogyan terjedt a hír, milyen módszerek segítségével lehetett reklámozni a hallgatók körében?

A módszer nagyon egyszerű volt – minden létező csatornát kihasználtunk és azonnal megkezdtük a szoros együttműködést az akkori KHE-vel, HÖK-kel, Kanyarral, AIESEC-kel, KOB-bal. Az akkori KOL két nagyon fontos részből állt: egy fórumból és egy chatből, illetve nyilván a cikkeinkből, amikre az előző kettő épült. Most már nehéz lehet elképzelni nektek ezt, de akkor, amikor az IWIW (akkor még csak WIW) is csak a szárnyait bontogatta nem volt Facebook, Twitter, vagy bármilyen más közösségi média az egyszerű blogokon kívül.

A diákok nagyon hamar felfedezték a chat és fórum közösségépítő erejét, és rohamosan formálódtak azok a társaságok, akik első számú kapcsolattartási platformjává vált a KOL. A mai napig tudok olyan baráti társaságokról, akik KOL chatesek és még mindig összejárnak (ez azért elég komoly). Tehát gyakorlatilag mindenbe bevonódtunk, de odafigyeltünk arra is, hogy az iskola vezetése is tisztában legyen a tevékenységünkkel és lássák, hogy fontos velünk információt közölni és kapcsolatot fenntartani.

Mik voltak a legextrémebb élményeid későbbi életedben, amelyek köthetőek a külkeres évekhez?

Ez jó kérdés, én elég megosztó személyiség voltam mindig – sokan nem gondolták, hogy bármi lesz abból, amibe belefogok, mert vagy túl bohéman, szókimondóan, vagy éppen az elvárttól teljesen eltérően álltam a dolgokhoz. Egyszerűen mentem a saját fejem után. Közvetlenül vagy közvetetten is nagyon sok mindent kötök a mai napig a Külkerhez, de szerencsére van több ilyen meghatározó állomás is az életemben. Nem tudnék kiemelni egy extrém dolgot, hiszen az elmúlt 15 évem egyben elég extrém volt, ha úgy vesszük.

11121629_984280391584526_1790328738_n

Szerinted mi a legfontosabb, amit egy diákszervezeti tagság adhat az egyszeri hallgatónak?

Szerintem nincsenek egyszeri hallgatók, épp ezért tartom fontosnak a kérdésed. Úgy gondolom a fontos az, hogy hogyan szólítjuk meg azokat a hallgatókat, akik érdeklődnek egy szervezet működése, esetleg működtetése iránt. Egy főiskolán a dolgok üzleti megközelítését nem tartom most sem, és akkor sem tartottam helyesnek, én mindig a csapatra, hangulatra és élethelyzetekre figyeltem oda.

Mit adhat a tagság? Mindenkinek mást és máshogyan – nekem azért volt fontos a KOL mert 4 éves korom óta uszodában nőttem fel, versenyszerűen úsztam, majd vízilabdáztam a sérülésemig (’99). Szükségem volt egy helyre, ahova tartozom, ahol olyan emberek vesznek körül, akik segítenek, ha kell, és akiknek én is segíthetek, ha arra van szükség. Számomra az Online a legkirályabb csapat volt, amiben valaha játszottam.

Milyen volt a honlap felépítése kezdetben? Mivel kívánta a Külker Online megragadni a hallgatói közönséget? (jegyzetek, programok, cikkek, stb.)

Ahogy fentebb is említettem, a KOL erőssége a közösségben rejlett, és mindig voltak olyan területek, amik kiemelt figyelmet kaptak. A korai KOL-ban inkább a cikkek, illetve a jegyzetek voltak kiemelkedőek, hiszen a programok szervezéséért külön diákszervezet volt felelős. Később kiderült, hogy egy-egy tehetséges cikkíró akár hosszú hónapokra meghatározhatja, milyen irányban halad a közösség érdeklődése. Ezért mindig nagy figyelmet fordítottunk a cikkeink tartalmi minőségére.

Ha most visszatekintesz, akad valami, amit máshogy csinálnál?

Ez egyszerű. Nincs.

Tartod a kapcsolatod egykori “sárga szívű” társaiddal?

Igen, tartom, nem is kevéssel, hiszen nagyon sokan dolgoznak a szakmában – sőt megkockáztatom, hogy majdnem mindenki, így vagy úgy. Természetesen mindenkivel nem tartom a kapcsolatot, de Gyurmával például tegnap is beszéltem, felhívott, hogy a Facebookon forgó 15 éves Külker Online az-e, amit “mi grundoltunk össze”, szóval számíthattok rá, hogy lehet bekukkant Varga Csabival  (főszerkesztő ’02 – ’03), akikkel 2 munkahelyen is dolgoztam együtt korábban és dolgoznék szívesen bármikor megint. Varga Csabi nevéhez köthető a KOL web 2.0 is, és emellett szintén kiemelkedő karriert tudhat maga mögött, hiszen jelenleg ő a Head of UX Design a Mito-nál. Azokkal pedig, akikkel együtt koptattuk a padot 2000 és 2005 között, próbálunk évente vagy kétévente személyesen is találkozni, kicsit szakmázni, de főleg röhögni és nosztalgiázni.

Biztosan hatalmas büszkeséggel tölt el, 15 év alatt hova fejlődött a diákszervezet. Gondoltad volna, hogy ennyire időtálló dolgot hoztok létre?

Igen, és ezt őszintén mondom. Tudom, hogy miután eljöttem, voltak hullámvölgyek, de ezek sem gyengíthették meg egy annyira erős és fontos szerepet betöltő szervezetet, mint a Külker Online. Próbáltam a mindenkori vezetés kérdésire is válaszolni, ha megkerestek.

Ki tudnál emelni pár dolgot az akkori internetről, ami egy mai elsőéves számára elképzelhetetlen lenne?

Azt hiszem kiemeltem fentebb egy párat, de érdekes, hogy úgy fogalmazol hogy az „akkori internet” – különbséget ugyanis nem látok az akkori és a mai internet között – hogy hogyan használjuk, az más kérdés. Nekem például nem volt mobilom az első félévben, így csak a 374-es melléken voltam elérhető telefonon. Amikor lett, akkor is egy Nokia 5110-esem (be lehet guglizni), ami a kígyózáson kívül csak telefonálásra volt jó. Pénzem ugyan nem volt rajta, viszont anno az első 3 másodperc ingyenes volt, így a Külkeren létezett az úgynevezett “3 másodpercezés”, ami abból állt, hogy megcsörgettél valakit és belemondtad, hogy „E.II.Büfé”, ő meg vissza hívott hogy „10 perc” aztán te visszahívtad, hogy „hozz cigit”, ő meg hogy „nincs pénzem” – ezt ma úgy hívják, hogy iMessage vagy WhatsApp. Ezzel csak arra próbáltam kicsit a témától elkanyarodva utalni, hogy máshogy fogyasztja a mai külkeres a tartalmat és más csatornákon kommunikál, mint annak idején. Alapvetően, ha ismerjük azt, akihez szólunk, és tudjuk, milyen csatornákat használ, akkor másodlagos, hogy épp hogyan is szólunk hozzá.

Mit üzensz a jövő külkereseinek, a jövő diákszerveseinek?

Az én üzenetem az, hogy legyetek büszkék arra, amit elértetek és törekedjetek mindig arra, hogy a legtöbbet hozzátok ki magatokból és lehetőség szerint másokból is. A mai napig büszke vagyok rá, hogy Külkeres, illetve Külker Onlineos lehettem. Mindenkit biztatok arra, hogy ne szégyelljen a társaira támaszkodni, segítséget kérni, csapatban dolgozni, ha arra van szükség. Nekem ezek a dolgok mozdították előre az életem: az, hogy jól éreztem magam és szerettem azt, amit csinálok. Most is próbálok ezek szerint az egyszerű elvek szerint működni.

A fent olvasható sorok azt bizonyítják, hogy a felsőoktatásban töltött évek gyakran egész későbbi életünkre hatással lehetnek, mind szakmai, mind emberi téren. Minden külkeresnek hasonlóan sikeres jövőt kívánunk és ezúton invitálunk meg Titeket egy kis szülinapi ünneplésre április 16-án, 22.00-tól a TESLA BUDAPEST-be!

Írta: Kátai Bianka és Schwarcz Ádám

 

Magunk közt tudhatunk csütörtökön a 15. születésnapi bulinkon?

  • Naná, ott a helyem (82%, 28 szavazat)
  • Mintaróka (15%, 5 szavazat)
  • Még gondolkodom rajta (3%, 1 szavazat)
  • Pénteken órám van sajnos (0%, 0 szavazat)

Összes szavazó: 30

További cikkek
Top