Szubjektív
2019. 01. 28. - Fruzsina Gonda

Social Media okozta depresszió

Sajnos olyan világban élünk, ahol nem az számít, hogy ki milyen ember, mennyire barátságos, szeretetteli és odaadó, hanem az, hogy mit tud bemutatni egy kisebb-nagyobb közönségnek a világhálón. De mégis hogyan vezethetnek depresszióhoz a mindenki által használt közösségi média oldalak? Röviden és tömören, az elvárások miatt, amikkel magunkkal és másokkal szemben rendelkezünk.

Ahogy belépünk az Instagram, Facebook vagy Snapchat fiókunkba, egyből olyan képeket látunk meg, amin tökéletes emberek vannak tökéletes helyszíneken. Az emberek nagy része csak álmodozik sokszor arról, hogy hasonló minőségű kép készüljön róla. Ez határozza meg azt, hogy hogyan tekintünk magunkra, kit látunk a tükörben, így akár, ahhoz is vezethet, hogy önmagunkat sikertelennek tituláljuk, mondván, hogy sosem leszünk olyanok, mint egy sztár. Addig, amíg nem tudatosul bennünk, hogy senki sem tökéletes, addig nem is lehet megbarátkozni önmagunkkal, vagy eljutni addig, hogy szeressünk magunkat kívül-belül, azért, akik vagyunk. Nem minden az, aminek látszik, ugyanis a hírességeknek a külsején stylistok, személyi edzők, sminkesek és fodrászok dolgoznak nap mint nap, hogy jobbnál jobb képek készülhessenek rólunk. Egy átlagembernek, aki éppen a munkahelyére vagy az iskolába fut, ilyenekre sajnos nincs se ideje se pénze. Bár még a legnagyobb hírességeknek is a legtöbb képén végeznek kisebb-nagyobb utómunkát, sokunknak erre sincs lehetősége vagy képessége. Mégis ez lehet az egyik fő oka, a social media okozta depressziónak.

Napjainkban minden sarkon van két influencer, és minden követőjük arról álmodozik, hogy ők lehessenek. Így mindenkinek az a célja, hogy minél jobb képeket gyártson, és minél több like-ot és követőt gyűjtsön a különböző hashtagek és taggelések segítségével. Átlag emberként nehéz lehet kitörni, hacsak nem vagy emberfelettien kreatív, vicces vagy érdekes személyiség. Nehéz felfogni, de az előbb említettekkel való machinálás sajnos nem mindig hozza meg a kellő eredményt, és van amikor több száz like, imádom és hűha helyett csak pár 10-et sikerül bezsebelni. Nem lenne szabad arra alapozni, hogy más hány reakciót gyűjt egy hasonló képpel, és főképp nem szabad arra gondolni, hogy mi mennyivel kevesebbet érünk, ha nem érünk el olyan mértékű eredményeket. Szerencsére a legtöbbünknek még nem abban mérhető, hogy mennyire vagyunk sikeresek, hogy hány követőnk és like-unk van, bár néhány embernek ez a kulcs a boldogságához, vagy a szomorúságához. Érdekes, hogy számos kutatásnak az lett az eredménye, hogy minél kevesebb időt töltünk a közösségi hálókon, annál boldogabbak vagyunk. Egyes okostelefonok és applikációk segítenek ezeknek a megvalósításában, ugyanis beállíthatjuk, hogy hány percet engedünk meg maguknak az adott social media felületen eltölteni.

Szerintem főleg a gyerekeket és tinédzsereket fenyegeti az a veszély, ha lehet ezt annak nevezni, hogy mennek egymás feje és hülyesége után. Betaggelik egymást olyan képeken, amin valójában nem is szerepelnek, olyan képeket töltenek fel, amin kisatírozzák a saját arcukat, és nem létező helyszíneket jelölnek meg lokációként, például: A semmi közepén, Idk, Be happy, mindezt természetesen annak érdekében, hogy hírnévre tegyenek szert. Az ő korukban erre akár segélykiáltásként is lehet tekinteni, tehát mindenképp megéri a szülőknek figyelemmel kísérni az aktivitásukat minden felületen. Ebben az esetben nem is kell influencerekre gondolni, bár vannak igazán fiatalok is köztük, lehet, hogy valakit csak az zavar, hogy egy közeli barátjának van sokkal több követője, és nem érti, hogy neki ez miért nem jön össze. Ez azért vezethet depresszióhoz, mert nem mindenki kap az interneten egyforma figyelmet, valaki hiába tölt fel jobbnál jobb képeket, mégse teljesít úgy az oldala, ahogy ő azt várja. Mindemellett vannak olyan emberek is, kortól függetlenül, akik nem szeretnének az insta filteres selfiekkel azonosulni, és sokkal inkább önmagukat szeretnék adni, nem azt, amire valószínűleg a külvilág vágyik.

Véleményem szerint az a legfontosabb az életben, hogy mindig adjuk önmagunkat, akár az interneten, akár az utcán sétálva és ne azon agyaljunk, hogy kinek, miért, mennyivel jobb, esetleg rosszabb. Szebbek még lehetünk, de fiatalabbak már nem, ezért ne azzal töltsük az időnket, hogy a közösségi oldalak miatt szorongunk,. Használjuk ezeket a felületeket digitális emlékek gyűjtésére, amit majd egyszer büszkén mutathatunk meg unokáinknak.

További cikkek
Top