Kultúra
2021. 09. 18. - Ádám Katona

Never forget

Ha jártál már koncerten, akkor volt már részed ebben az érzésben, amit mi élőzene kedvelők érzünk minden alkalommal, ha a színpad közelében vagyunk.

Ha megvan ez az érzés, akkor bizonyára az is, hogy egy jó ideig nem lehetett ebben részünk. Csapás volt ez mind a zenészekre, mind pedig a zenei fogyasztókra nézve, és nem a pénzügyi vonzatra, hanem a morális (inkább demoralizáló) hatására gondolok.

Ha eddig nem sikerült kellően lehangolódni, ez még csak a kezdet volt. Idén februárban újabb zsenit veszített el a szakma. És persze mi, zeneimádók is. Olyan hirtelen jött, hisz tudtuk, hogy baj van, de erre gondolni sem mertünk.

Siklósi Örs elhunyt.

Most is itt van előttem, ahogy mezítláb mászik fel a színpad oldalsó pillérjein. Meg hogy egyetlen koncert végére sem maradt hangom. Vagy a szokásos deathwall minden performansz végén.

Mivel a zene az én életemnek is hatalmas részét teszi ki, kezdve azzal, hogy a szoba egyik feléből nem megyek át a másikig zene nélkül, és hogy én magam is imádok sokféle hangszeren játszani…

…összeállítottam a számomra 5 legfontosabb zenei legendát, akik már nincsenek köztünk. Semmi közhely, semmi sallang, csupán az Én számomra 5 legjelentősebb már eltávozott előadó.

Siklósi Örs – AWS (29)

Aki ihlette ezt a kis szösszenetet. Bár ne így lett volna. Óriási köszönettel, és nagyon fájó szívvel búcsúzik tőle minden magyar zenerajongó, és festivalhead.

Zamárdi, 2019. augusztus 21. Siklósi Örs, az AWS együttes énekese az idei Petõfi Zenei Díjak átadásán a zamárdi Strand Fesztiválon 2019. augusztus 20-án. A Petõfi Rádió, a VOLT Produkció és az M2 Petőfi TV közös díjait – tizenkét kategóriában – egész estés gálán adták át. MTI/Bodnár Boglárka

Chris Cornell – Soundgarden, Audioslave & Temple of the Dog (52)

Gyerekkorom meghatározó zenekara volt az Audioslave. Akkor még fel sem fogtam, hogy miért supergroup. (Rage Against the Machine + Soundgarden tagok alkották) Ha nincs a Be Yourself talán el sem kezdek akkoriban gitározni. Mai napig nagyon szeretem az Out of Exile albumot elővenni. Na meg persze, ha nem lett volna Temple of the Dog, talán a Pearl Jam sem született volna meg.

LIL PEEP – (21)

Úttörés volt, és nem csak az EMO rap kialakulásában, de a felfrissült, és mára új erőre kapott Pop-Punk újraélesztésében is. Kár, hogy már nem láthatja, hallhatja… Ugye, ha nem lett volna az az Arizona „buli”. Az Everybody’s Everything-et ajánlom mindenki figyelmébe, sok mindent segít megérteni, kik is a barátok. Nagyon sok lett volna még benne, megelőzte a korát. Örök kedvenc.

Chester Bennington – Linkin Park, Dead by Sunrise & Grey Daze (41)

Az egyik legfájóbb mind közül. Ha a fiatalságom egy zenekar lenne, az a Linkin Park. Ott volt előttem a VOLT-on ’17-ben, még magamhoz sem tértem, majd az Utcazenén ülve egyszer csak odasúgták, hogy „Hallod meghalt a Chester.” Gondoltam biztos csak valami prank… Mint tudjuk nem volt az.

Keith Flint – The Prodigy (49)

Amikor még nem tudtam mire számítsak egy fesztiváltól, hiszen elsőbálozós voltam, a ’13-as Soundon, a Prodigy zárta a nagyszínpadot azon az estén. És ténylegesen úgy volt. Csak a nagyszínpad zárással az arcom is leszakadt, de miután összeraktam a gondolataim, fel is fogtam, hogy az életem szerelme immáron a fesztiválozás lett. Köszönöm neki(k).

Sosem feledjük őket, nem sokan tettek annyit a zenéért, mint ők.

További cikkek
Top