BGE
2019. 12. 30. - Zircher Ági

KKK Jótékonysági Adománygyűjtés

 

Az év minden időszakában akadnak rászorulók, akiknek egy számunkra apró cselekedettel hatalmas segítséget nyújthatunk. Legyen az egy szegényebb család vagy egy árva kisgyermek, ha adakozunk, biztosan mosolyt csalunk az arcára, akár egy régi holmit ajándékozunk, akár tartós élelmiszert. Ezeknek az embereknek karácsonykor még nagyobb szükségük lehet a segítségünkre, hiszen ebben az időszakban különösebben jólesik a szeretet és a támogatás.

Az idei évben összefogott karunk 11 diákszerve egy nemes ügy érdekében, amely nehézsorsú gyerekeknek szervezett adománygyűjtést. A YES kezdeményezésében a Pető Intézet és a Kossuth Lajos Gyermekotthon kapott segítséget. Az iskola diákjai is hozzájárultak ehhez az önzetlen célhoz, és minden diákszervezethez le lehetett adni a felajánlásaikat, amik legfőképpen játékok, ruhák vagy tartós élelmiszerek voltak. December 17-ig lehetett az adományokat felajánlani, és az átadásra is ezen a napon került sor. Diákszervezetünk is ellátogatott a Kossuth Lajos Gyermekotthonba, ahol az ajándékozás után volt alkalmunk játszani, beszélgetni is velük.

 

Egyikünk pár szóban így jellemezte az ott eltöltött időt:

„Mikor megtudtam, hogy meg lehet látogatni a Kossuth Lajos Gyermekotthont, nem hezitáltam, és egyből éltem a lehetőséggel, hogy odamehessek támogatni a rászoruló gyermekeket. Az elején kicsit nyomott volt a hangulatom, majd pár perccel az érkezésünk után az egyik srác bedobta azt az ötletet, hogy menjünk be a tornaterembe focizni a fiúkkal, mely “jégtörőnek” bizonyult. Én körülbelül fél óráig játszottam, és nagyon jól éreztem magam közben, de nem csak a foci miatt, hanem mert a fiúk megnyíltak nekünk, látszódott rajtuk, hogy milyen boldogsággal és odaadással rúgták a bőrt, mely egyszerre volt megható és felemelő. Miután vége lett a focinak, egy 15 éves fiú vállalta, hogy beszél az élettapasztalatairól, valamint az otthonban lévő körülményekről. Meglepő volt, mennyire értelmesen és választékosan mesélt. Később még 2 srác jött oda hozzám, és nagyon örülök, hogy megadatott a lehetőség, hogy beszélgessek velük. Boldog vagyok, hogy karácsony előtt jókedvet és szeretetet tudtunk adományozni a Kossuth Lajos Gyermekotthon lakóinak.”

Beszélgetésünk során alkalmunk volt jobban megismerni egy ott élő fiút, aki beleegyezett, hogy készítsünk vele egy rövidebb interjút.

Te hogyan állsz ehhez az egész szituációhoz, szóval ez a helyzet, amiben vagy nem túl pozitív.

“Nem, de nem is negatív.”

Téged ez a felállás motivál az életben arra, hogy még több dolgot érj el az életben és sikeres legyél? Jobban motivál, mintha nem itt laknál, hanem családnál?

“Persze, de én igazából nem vagyok családias típus. Idebent azért is jobb egy gyereknek úgy, hogy haza is tud menni, mert van egy második otthona, és itt sem olyan rossz, vannak sokkal rosszabb helyek. Igazából van itt egy csomó barátság, meg ilyenek, ami miatt szerintem nem éri meg 18 éves kornál előbb kikerülni, mert innen elkezdhetsz alapozni úgy, hogy ne kelljen másra gondolnod. Innen önző módon elkezdheti az ember alapozni a saját életét.”

És a jövőre nézve mi a terved?

“Én az autószerelőn nagyon gondolkodtam. Régebben a fizika nagyon érdekelt, fizikus akartam lenni még negyedikes, ötödikes koromban. Mindig jó voltam fizikából, csak nagyon utáltam az elméleteket, de autószerelőre mindig szükség van. Csak ez ugye olyan szakma, hogyha valamit rosszul csinálsz nagy baj lehet belőle. Igazából azért szeretnék az lenni, mert egy barátom is autószerelő szakra szeretne menni, és úgy nagyjából elterveztük, hogy kiveszünk egy közös kétszobás lakást, együtt fogunk élni, mint az amerikai sorozatokban. Egyedül sokkal nehezebb megélni. Ha már két felé oszlik a lakbér meg a rezsi, úgy könnyebb félre tenni.”

 

További cikkek
Top