BGE
2019. 11. 28. - Tamara Csontos

Hol rejlik a valódi érték?

 

Napjainkban lassan már csak megszokásból cselekszünk. A megszabott határidők, kötelességek diktálják a tempót. Mindazok ellenére, hogy ezzel pontosan tisztában vagyunk, mégsem változtatunk. Vajon miért? Mi szükséges ahhoz, hogy berögzült és monoton dolgainkat feladjuk, és képesek legyünk önerőből önzetlenül cselekedni? Minek a hatására lennénk képesek elgondolkodni ebben a témában? Mi, vagy ki vezetne minket odáig, hogy terveinket képesek legyünk megvalósítani? 

Az év utolsó hónapjaiban számos ünnep vár ránk, amelyek meghatározóak számunkra. Gyermekkorban mindez az önfeledt boldogságról szólt, szinte mindannyian ezt vártuk a legjobban. Belenevelkedtünk családunk készülődési-, és ünneplési szokásaiba. Életünk részévé váltak azok a folyamatok, amelyek ezt az időszakot jellemezték. Ám az évek elteltével egyre inkább rádöbbentünk arra, hogy ez közel sem olyan egyszerű és vidám, mint amilyennek kívülről tűnik.

Te sem maradsz örökké gyerek…

Ismerős az az érzés, amikor kisgyerekként csillogó szemmel bámultad a karácsonyfátok alatt heverő hatalmas ajándékokat, melyeket neked hozott a ,,Jézuska”? Habár akkor még valóságos csodának tűnt, mára már valószínűleg rájöhettél, hogy másfajta misztikus erők dolgoztak azért, hogy azok odakerülhessenek. Velem sem volt ez másképp, de az idő múlásával átrendeződik mindenkiben az értékítélet. Mai szemmel már érdemes belegondolni, hogy mekkora boldogságot jelentene, hogy azt a mennyiségű örömet viszonozni tudnád szüleid felé. Vajon ha eljön az az idő, mikor a helyzetükbe kerülsz, te is hasonlóképpen cselekszel majd?

Eközben manapság…

A bevásárlóközpontok már november elején azt sulykolják belénk a karácsonyi díszekkel, hogy el vagyunk késve. A tévében látott reklámok és akciók láttán kényszert érzünk arra, hogy aktuális teendőinket hátrahagyva azonnal vásároljunk. Ezek már szinte társadalmi elvárássá alakultak, így ha esetleg nem “teljesítjük” őket, akkor bűntudatunk keletkezik, vagy éppen elmaradottnak érezzük magunkat. Emiatt érzékeltük a rohanást, hogy időben megvegyük a tökéletes fenyőfát, amelyet szinte kötelező a legmodernebb eszközökkel majd feldíszítenünk. Ugyanígy sietni kell az ételekkel, aminek manapság már köze sincs a hagyományokhoz. Az ajándék legyen minél több, az is leginkább drága és nagy. Ha ezek megvannak, mehet is a tökéletes Facebook vagy Insta poszt. Ismerős, ugye? Mennyire egyszerű lenne, ha tényleg csak ennyiből állna az egész…

,,Csak Karácsonykor szeretsz?”

Ha már ilyen jól átjár az ünnep szelleme két ajándékvásárlás között, akkor vidd magaddal az új évtizedre is. Összpontosíts inkább arra, hogy ez a szeretet és megbocsájtás ne kizárólag december 24-től 26-ig tartson, hanem járjon át akkor is, mikor valamelyik szeretteddel/bármely embertársaddal veszekszel éppen. Gondolj bele, hogy Ő sokkal több fényt hoz az életedbe, mint bármely izzósor a karácsonyfán. Karácsonytájt mehet a bejgli és a Last Christmas orrvérzésig, de motoszkáljon benned, hogy nem csak Karácsonykor szeretsz.

  

Élmény VS tárgy…

Maradandóbbnak gondolod a gagyi feliratos bögrét, mintha megajándékoznád bármely szeretted egy olyan koncertélménnyel, amely örök életre szól? Szerencsések vagyunk azzal a ténnyel itt, Európa szívében, miszerint rengeteg olyan élményt van esélyünk ajándékozni, mely minden résztvevő számára felejthetetlen marad. Ha már úgyis ilyen szinten hasít a Social Media, szerinted nem sokkal menőbb egy Metallica Insta story, mint egy unalmas kép a huszadik ünnepi bögrédről? Lehet, hogy ez nem kézzel fogható, de legalább nem fog eltörni.

Kérd inkább a Télapótól, hogy összejöjjön a család, a Milka gyár már úgyis elég gazdag. Idén ne a plázába húzd a szánkódat, hanem inkább egy családi ebédre. Konklúzió: így csak gazdagabb lehetsz, hisz a pénzed is megmarad, és anyukád főztje mellett még a família mosolyával is ki leszel tömve.

 

További cikkek
Top