BGE
2018. 11. 11. - Bonnyai Kitti

Frida Kahlo kiállítás

Festményei bejárták a világot, a New York-i Metropolitan Múzeumtól elkezdve a párizsi Louvre-on át, sorra jutalmazták a kor legnagyobb elismeréseivel, és most, a 21. században talán népszerűbb, mint életének éveiben… Mi teszi ilyen misztikussá és egyben ikonikussá Frida Kahlot? Többek között ennek a kérdésnek is utánajártunk, amikor a kiállítás utolsó napjait épphogy elcsípve ellátogattunk a Magyar Nemzeti Galériába.

Vajon ki ez a nő, akinek az önarcképei és fájdalmasan realista alkotásai Mexikó művészetének egyik leghíresebb képviselőjévé tették?

Az akkoriban kiemelten magas színvonalú oktatást kapó, mexikóvárosban élő családból származó Frida eredetileg orvosnak készült, még nem 18 éves korában egy súlyos  buszbaleset következtében a gerince és medencecsontja több ponton eltörött – ez az esemény, pedig az egész életét végigkísérte. A kislányként gyermekbénulást elszenvedett Fridának a testi fájdalom fogalma már ismert volt, de ezúttal hónapokra ágyba kényszerült, melyből a festés jelentette számára az egyetlen kiutat, melyre így reflektált: “Nem vagyok beteg, csak összetörtem…, de addig ameddig festhetek boldog vagyok, hogy élhetek.”

Alkotásaira a család egyik barátja, a kor akkor már ismert festője, Diego Riviera figyelt fel, akihez néhány évvel később, a nála húsz évvel fiatalabb Frida hozzá is ment. Majd elvált. Majd ismét hozzá ment. Viharokkal és afférokkal (Frida például a magyar származású Muray Miklós fotóművésszel tartott fenn éveken át tartó kapcsolatot, akivel több magyar nyelven íródott levelet is váltott.) teletűzdelt kapcsolatukról Frida a következőket mondta: “Két súlyos baleset volt az életemben. Az első akkor, amikor maga alá gyűrt a villamos. A második Diego volt.” Bár házasságuk a klasszikus értelemben több ponton megbukott, Diego igazi társként segítette Fridát a karrierjében, például az USA-ban töltött idő alatt rengeteg műértőnek bemutatta, ami első saját kiállításának megvalósulásához, majd később igazi hírnévhez segítette.

A feminista ikon

Kahlo függetlenség és egyenjogúság iránti vágya már kamaszkorában megmutatkozott abban, hogy gyakorta férfiruhába öltözött, és karakán jelleméhez passzolóan cigarettázott is. Már 18 évesen kiharcolta, hogy tagja lehessen egy kizárólag fiúkból álló baloldali ifjúsági politikai klubnak. Művészetében is úttörőnek számított, hiszen úgy tört be a férfiak uralta művészvilágba, hogy nőiségének megtagadása nélkül képes volt képzőművészként érvényesülni, emellett ő volt az első nő, aki leplezetlenül és fájdalmas őszinteséggel ábrázolta művészetében a női testet. Házasságában nem csak anyagilag teremtett magának önállóságot, de megkövetelte magának a függetlenséget és azt, hogy férje elsősorban ne nőként, hanem társként és intellektuális partnerként tekintsen rá. Sőt férje folyamatos hűtlenségét megelégelve, az egyenjogúság híveként, szexuális szabadságának sem fogta vissza, így többek között a magyar származású Muray Miklóshoz, és a mexikóba menekülő Lev Trockijhoz is gyengéd szálak fűzték. Ezeket a tényeket ismerve, nem csoda, hogy Frida Kahlo mára a feministák egyik legfőbb ikonja lett, így az egyenjogúságért folytatott küzdelemben is vissza-vissza tér az alakja.

“Frida Kahlo still alive”

Az előbb említetteket még tovább fokozza, hogy olyan divatházak kifutóin köszönnek vissza Frida stílusának installációi, mint a Dolce & Gabbana,  a Valentino, vagy éppen a Moschino, dekorunk véleményvezérei is szívesen idézik vissza a mexikói festőnő alakját egy-egy ruhadarab vagy viselet segítségével, például tavaly Halloweenkor a köztudottan feminista Beyonce is Frida Kahlo inspirálta jelmezt öltött. A rengeteg belőle merítő divat és trend adaptáció okán a közösségi médiában is egyre népszerűbb és gyakoribb a #fridakahloisstillalive , avagy a “Frida Kahlo még él” hashtag használata.

 

“ Én nem az álmaimat, hanem a valóságot festem meg.”

A 20. század első meghatározó női művészének tragikus sorsú élete és művészete elválaszthatatlan, melyet a budapesti kiállításon sem lehetett nem észrevenni. Alkotásait egytől-egyig áthatották élete nagy tragédiái, gondolatai, érzelmei, amelyek mindig valósághoz közel álltak.  A kiállításon végighaladva öt szekcióban mutatják be a festőnő életét és művészetét. Ezek a szekciók a fal színében is jól elkülönülnek, megjelenítik az adott terem tematikáját.

Első szekció – “festői kibontakozás”:
Itt Kahlo legelső, betegsége miatt ágyból festett műveit tekinthetik meg a látogatók, ez a rész leginkább festői technikájának elsajátítását, sajátos ábrázolásmódjának fejlődését mutatja be.

Második szekció – “a fájdalom poézise”: Égő vörös színek jelenítik meg a festőnő életének egyik legsötétebb korszakát, amelyet természetesen vászonra festett. Lábának károsodás gyermekkori vírusa miatt, buszbalesetének következményei, illetve élete talán legfájdalmasabb veszteségei a vetélések is ebben a szekcióban jelennek meg.

Élete egyik nagy balesetét mutatja be a Törött gerinc című mű. Frida és fiatalkori barátja egy buszbalesetet szenvedtek el, amelyet Frida később így jellemzett:  „Különös ütközés volt ez, nem heves, hanem tompa és lassú. Mindenki megsérült, én súlyosabban…” Frida teste tulajdonképpen szétroncsolódott, súlyos gerinc és csípősérüléseket szenvedett. Túlélte a balesetet, de számos műtét és szívóssága, valamint az élet szeretete kellett ahhoz, hogy 3 év múlva újra talpra álljon.

Az egyik legszomorúbb és legérzékletesebb a vetélések témát feldolgozó képek közül talán a Henry Ford Kórház vagy A repülő ágy, amelyen Kahlo látható egy kórházi ágyon, átélve a legszörnyűbb kínokat kisbabája elvesztésétől.

A harmadik szekció “Frida és Mexikó” kapcsolata köré épül. A festőnő művészetének megértése nehézkes lehet a ország ismerete nélkül. Frida erősen vonzódott az ősi mexikói és népi kultúrához, ezért festészetének eme szakaszát kifejezetten jellemzik a mexikói mintákkal díszített, színes népi viseletek, amely a festőnő védjegyévé vált.

A negyedik szekció a “Viva la Vida” nevet viseli, amelyben a természetközeliséget ábrázoló képei, valamint a csendéletek kaptak nagy szerepet. Itt kiemelendő leghíresebb festmény talán a szekció címét viselő Viva la Vida című festmény, amely azért ennyire fontos mivel Frida életének utolsó műve. A képet a festőnő halála előtt 8 nappal festette meg. Hihetetlen erőt mutat a festmény, hiszen Frida egészsége folyamatosan romlott, ellenben a kép címe mégis az élet éltetését, szeretetét jelenti. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy szerethette valaki ennyire az életet, akinek ennyi szenvedés és keserűség jutott? Ez maga a nagy titok Frida Kahlo művészetében, amelyre pontos választ talán sosem fogunk kapni.

Az ötödik és egyben utolsó szekció mutatja be Kahlo és férje, Diego Rivera sajátos kapcsolatát. Kapcsolatuk ragaszkodáson alapult, mégis nyitott és láthatóan fájdalmakkal, a vetélések által pedig megaláztatásokkal teli volt. 

Alejandro Gómez Arias, avagy Frida első szerelme így jellemezte a festőnőt: “Ki volt Frida Kahlo? Erre nem lehet pontos választ adni. Annyira ellentmondásos és sokrétű személyiség volt, hogy elmondható: több Frida is létezett. Talán egyikük sem volt az, aki lenni akart. “Ha a művész személyiségét igazán nem is tudjuk megfejteni, mi magyarok mégis a szívünkbe zárhatjuk Fridát, hiszen Mexikó leghíresebb alakjának ereiben apai ágon magyar vér csörgedezett, így ha csak egy kicsit is, de művészete a mi büszkeségünk is.

További cikkek
Top