BGE
2019. 10. 16. - Mohácsi Anita

Amerikából jöttem

 

Valaki fesztiválozással, valaki kirándulással, én egy igazi kalandozással töltöttem a nyarat, mégpedig Amerikában. Bárkinek meséltem erről mindenki irigykedve hallgatta végig a történetemet. De vajon tényleg megéri a kemény munka pár hét utazgatásért egy messzi és teljesen más világban?

Én a Camp Leaders segítségével jutottam ki ebbe az amerikai nyári táborba. Hónapokon keresztül izgatottan vártam, hogy indulhassak és mikor ott ültem a San Francisco-i repülőtéren el sem hittem, hogy végre itt lehetek Amerikában. Az én táborom Santa Cruzban volt, ami 1 órára van San Franciscotól. Maga a tábor csodás környezetben helyezkedett el, egy vörös fenyőerdő közepén. Ez mind szép és jó, de nem említettem még a munkát. Ha valaki jelentkezik erre a programra lehet gyerekfelügyelő, takarító, karbantartó vagy akár konyhai kisegítő. Én a konyhát választottam és őszinte leszek, nem egyszerű munka, de ezt már akkor is tudtam amikor jelentkeztem. Nem minden tábor ugyanolyan, valakinek nagyon jó valakinek pedig nem annyira. Én a második kategóriába soroltam magam, mert a munka nagyon sok és megterhelő volt számomra és ebben sajnos a vezetők sem segítettek nekünk. Kicsit úgy éreztem mivel international vagyok, ezért nem is érdemlek akkora figyelmet, mint mondjuk az amerikai társaink.

Összességében sok barátom lett és még a tábor ideje alatt is volt szerencsém pár helyre eljutni (Monterey, San Francisco), ezért nem tudok teljességében negatívan viszonyulni ehhez a tábori élményhez. Ezek után is csak ajánlani tudom, hogy akit érdekel a tábori élet és Amerika az bátran jelentkezzen, mert ami a tábor után jön az az igazán életre szóló élmény.

Az igazán izgalmas és jó dolgokra fordítva a szót, a tábor után volt közel három hetem az utazásokra. Mi előre megterveztünk egy úti tervet, ami nem hangzik bonyolultnak, de számomra kicsit stresszes volt. Előre lefoglalni minden szállást, repülő- és busz jegyeket és úgy megszervezni a dolgokat, hogy mindenkinek jó legyen. A legjobb az egészben az volt, hogy kész csoporttal utazgathattam, de sokat kellett egyeztetnünk, hogy minden úgy legyen, hogy ne legyen gubanc senkinél.

Hogy milyen helyeken jártam? Szerencsém volt eljutni Los Angelesbe, ahol meglátogattam a Universal és Warner Bros studiót, aki imádja a filmeket és a vidámparkot mindkettőt ajánlani tudom neki. Jártam a Hollywood Sign-nál és a Dolby Theatre-ben is, ahol az Oscar díjakat szokták minden évben átadni. Érdemes Beverly Hills-t és Santa Monicát is megnézni. Nekem Los Angeles volt a kedvencem, mert rengeteg mindent lehet megnézni és minden viszonylag közel van (pl. a mellettünk lévő utcában forgatták Jimmy Kimmel esti műsorát). Ezután San Diegoban baseball meccsre mentünk és pihentünk a tengerparton egész nap. Majd Vegas felé vettük az irányt, amivel annyira nem tudtam azonosulni, inkább a Grand Canyon festői látványa varázsolt el. Ezután át is repültünk a másik partra és Washingtonban töltöttünk el pár napot, ahol bár Trumpot nem, de a Fehér házat láthattuk. Utunk végállomása pedig New York volt, ami nekem mindig nagy álmom volt és minden percét élveztem. Emlékszem, ahogy a barátnőmmel ültünk a Central Parkban és azon gondolkodtunk, hogy itt nagyon tudnánk élni. Tetszettek a múzeumok, a magas épületek, a fények és a nyüzsgés. Imádtam, hogy a Times Square-en futhattam össze egy rég nem látott magyar barátommal és, hogy Carrie Bradshaw-nak érezhettem magam a sorozatbeli házának lépcsőjén ülve.

Vegyes érzelmekkel tértem haza, mert jó volt újra találkozni a szeretteimmel mégis nehéz volt visszacsöppenni a megszokott kerékvágásba. Aki teheti és szeretne egy ehhez hasonló vagy akár még jobb élmény részese lenni, én ajánlom neki ezt a programot. Bár nem biztos, hogy egyszerű lesz, de a rengeteg utazás során szerzett élmény és emlék örök életében elkíséri majd az embert és ez olyan dolog, amit senki sem vehet majd el tőle.

További cikkek
Top