Élővilág
2019. 11. 20. - Feke Brigitta

Állatfajok a kihalás szélén

 

Az idén tavasszal megjelent ENSZ-jelentés szerint közel egymillió faj tűnhet el a bolygónkról a légszennyezés, az erdőkivágások, az ivóvíz-hiány és a beporzó rovarok elpusztulásának következtében. A Science-Policy Platform on Biodiversity and Ecosystem Services (IPBES) egy független, kormányközi testület, melyet az ENSZ-tagállamok alapítottak. Jelentésük szerint a fajok kihalásának tempója a korábbiakhoz képest százszorosára nőtt, és esélyes, hogy ez a folyamat a következő években még jobban felgyorsul majd.

A jelentés értelmében minimum félmillió, de közel egymillió faj áll a kihalás szélén, és ezek nagy része pár évtized elteltével véglegesen eltűnhet a Föld felszínéről. A testület azt is megerősítette, hogy a fajok kihalása hasonlóan nagy veszélyt jelent, mint a klímaváltozás, és ezek természetes hatással vannak egymásra. A jelentés egyik készítője Robert Watson, aki úgy véli, hogy ideje volna az emberiségnek felfognia a helyzet súlyosságát, és cselekedni az élővilágunk megmentése érdekében, ameddig még tehetjük.
A probléma alaposabb megismerése érdekében összegyűjtöttük azokat a fajokat, melyek a kihalás szélén állnak. Súlyosan veszélyeztetettnek azokat az élőlényfajokat, illetve alfajokat nevezzük, melyeknek a kihalási esélye természetes élőhelyén kimagaslóan nagy, és azonnali beavatkozás nélkül nagy esély van arra, hogy a vadállománya elpusztul. A Természetvédelmi Világszövetség, azaz az IUCN készíti el az úgynevezett Vörös Listát, mely a világ veszélyeztetett fajait tartalmazza. 2017-ben 26 állatfaj került a kritikusan veszélyeztetett kategóriába. 2018-ban a szélesszájú orrszarvú északi alfajának utolsó hím egyede kihalt, illetve idén tavasszal az utolsó hím szumátrai orrszarvú is elpusztult Malajziában. Mindemellett a többi orrszarvúféle populációjának szaporodása is nehézkesen történik, ráadásul folyamatosan vadásszák őket, valamint élőhelyeik is pusztulnak. Közülük a fekete orrszarvú helyzete a legkritikusabb. Sajnálatos módon számos faj van még hatalmas veszélyben, melyekről a cikk további részében lesz szó.
A listára három macskaféle is felkerült. Egyik az amuri leopárd, amelyből már száznál is kevesebb egyed él a vadonban, ez az egyik legritkább macskaféle a bolygón. Az amuri leopárdokat az erdőirtások és erdőtüzek fokozottan fosztották meg élőhelyüktől, illetve a bundájuk szépsége miatt orrvadászok is tettek arról, hogy számuk lecsökkenjen, azonban megmentésükre még van remény. Szintén ide sorolandóak a tigrisfajták, melynek 9 alfaja közül három már kis is halt. A szumátrai és a maláj tigris példányszáma napjainkban jelentősen alacsony, együtt sem haladják meg az 500 egyedszámot, bengáli tigrisből vadon élő példányt pedig 25 éve nem láttak. A leginkább veszélyeztetett európai ragadozó az ibériai hiúz, melyeknek 80 %-a a kilencvenes évekre eltűnt az üregi nyulak megfogyatkozásának következtében.

Az orángutánok génállománya 96 %-ban egyezik az emberével, azonban az illegális állatkereskedelem, a vadászat, illetve az élőhelytől való megfosztás következtében mára csak két szigeten találkozhatunk velük. Az egyedszám jelentősen lecsökkent, azonban volt már alacsonyabb is, de a folyamatos visszatelepítésnek köszönhetően nőtt az orángutánok populációja. Az óriás bambuszmakit 2011-ben látták újra, több, mint 100 év után, és a természetvédők erőfeszítésének eredményeképpen több területen is felfedezték jelenlétüket. Azonban a vadászat és a területpusztítás sajnos őket is fenyegeti.

A szumátrai elefánt az ázsiai elefánt egyik alfaja, 2011-től az IUCN a különösen veszélyeztetett fajok közé sorolja. Az elefánt nagytestű állat, valamint nagy élettérre volna szüksége, azonban a szumátrai mezőgazdaság és pálmaolaj termelés megköveteli a saját területét. 1985 és 2007 között 50 %-uk pusztult el az előbb említett tényezők, illetve az elefántcsont feketepiaci kereslete végett.

Számos teknősfaj is a súlyosan veszélyeztetett kategóriát erősíti. Ilyen például a cserepes teknős, mely közel százmillió éve megtalálható a Földön, a kihalás szélére pedig ezt a fajt is az emberiség és a feketepiac sodorta. Veszélyben van még az angonoka teknős, illetve a Swinhoe-lágyhéjú teknős, melynek előfordulása nagyon ritka. Továbbá a legveszélyeztetettebb tengeri emlős a kaliforniai disznódelfin, mára talán maximum 30 példány élhet belőlük. Amennyiben a halászatban és a vízszennyezésben nem történik korlátozás, sajnos ez a faj is utolsó éveit éli. Kihalás veszélyezteti még a keleti síkvidéki gorillát, a hegyi gorillát, a bonobót, a vietnámi antilopot, a vörös farkast, bizonyos cápafajokat, a hector delfint, a kék bálnát, és még volna mit sorolni.
A lista sajnos nagyon hosszú, és a kihalások legfőbb okozója az ember. A bolygónk megmaradásáért tegyünk, mert igenis tehetünk, hisz mi vagyunk a felelősek érte. Tennünk kell azért is, hogy fenntartsuk Földünk élővilágát, és ahhoz, hogy ez működjön, gyökeres változásokra van szükség mind az életvitelünkben, mind a hozzáállásunkban. 

 

További cikkek
Top