BGE
2020. 05. 13. - Ádám Katona

A NECC jelenség

Furcsa napokat élünk most. Valószínűleg egyikünk sem találkozott még ilyen fennforgást okozó jelenséggel, mint amibe most a koronavírus kirobbanása óta kerültünk. Persze ebben is rengeteg az ellentmondás, de ez egy más lapra tartozik, nem ezért vagyunk most itt.

Lassan itt a nyár, melegszik az idő, és ha ilyen antarktiszi beállítottságú vagy mint én, te is rövidgatyában tolod az ipart már éjjel is. (Persze szigorúan otthon. Tudod.) Jönnek a 25+ fokok és mi lenne a más beállítottság így a mi korunkban, mint éppen a fesztiválokat böngészni és azon gondolkodni, hogy épp melyiken hagyjuk ott a szerény vagyonunk nem kis részét.

Sokan imádkoztunk mostanság a fesztiválszezonért és úgy néz ki, hogy öröm az ürömben alapon augusztus 15. után már mehet a menet. Most azért imádkozzunk, hogy ez így is maradjon.

Már javában a pubok, bárok teraszán ülhetnénk nap mint nap. Csak manapság kicsit feje tetejére állt minden. A zeneiparban viszont azt hiszem ez már a koronavírus előtt sem volt sokkal másabb. Ott is a feje tetején áll már lassan igencsak sok dolog.

Ha rutinos fesztiváljáró vagy te is és/vagy otthon vagy a magyar keményebb zenék terén, biztos ismerős lehet a Fish!. Senior Hal és brigádja, akik elmondásuk szerint Pop-punk zenét tolnak, bár szerintem milliószor inkább garázsrockot. Személy szerint én szeretem és rengeteg koncertjükön voltam már, magyar viszonylatban egy nagyon egyedi élmény, profi banda, a maguk kis mára már unalmas módján még mindig autentikusak és szerethetőek.

Persze akkor mi is ez a cím? Meg ez a téma a zeneipar fejreállásáról? Nehéz megfogalmazni, hogy mi is ez, ami mostanság folyik. Mert nem feltétlen a trash zene most a célkereszt. Egyébként abból is rengeteg van, amit nagyon szeretek. Ahogy a Necc Party is egy érdekes színfolt. Poénnak indult és milliós üzlet lett. Eddig egyébként ez egy szép kis startup. Ha valakinek esetleg nem ismeretes, ami egyébként nem hiszem, hogy gyakori lenne, a Fish! zenekarból Senior Hal és Shaman Leva a tagok.

Na de mit is tesznek? Olyan zenét kevernek 5 kerek órán keresztül, amire felnőttünk. Mondjuk abból is azokat, amikre józanul az ember óriásit kringézik, majd elnyomja ha a rádióban épp feltűnik. Azonban egy ilyen buli nem feltétlenül a józanságról szól, hanem arról, hogy csatak elázva torkod szakadtából megy az Álomhajó és a Livin on ö préjör.

Akkor ez most pozitív, vagy negatív? Annyiban pozitív, hogy akármennyire is szeretném utálni, hazudnék ha például azt mondanám, hogy nem voltam már tizen-X Necc bulin és ne élveztem volna az éppen akkor létrejövő feelinget. Na meg persze közgazdász szemléletben egy ekkora piaci niche rést egy poénból így betömni, na az becsülendő.

Viszont festival-head szemmel nézve ez egy nagyon szomorú és komor időszak. Hiszen szeretett fesztiváljaink nagy részén fellépnek, gyakran pedig olyan előadók elől elvéve a helyet, akiknek talán csak egy icipici push kéne ahhoz, hogy fesztiválokon bebetonozott zenekarokká, vagy DJ-vé váljanak. Elvégre is szépíthetjük ahogy szeretnénk, ez csak trash és nem „szívből jövő necc”.

Big respect a teltházas BP Park koncertekért, de szerintem bármelyik Nagy-Szín-Pad! tehetségkutatóban induló előadó, vagy akár bármely nagyobb zenekar előzenekara sokkal inkább megérdemelné ezt a figyelmet, mintsem hogy a fejünket oda fordítsuk, ahol 5 órányi ’90s megy, ami bármely házibuliban ugyanígy megoldható, mondjuk a bűvös Spotify nevű varázslattal.

További cikkek
Top