BGE
2020. 12. 30. - Ádám Katona

2020 Legjobb Albumai

Te jó ég. 2020… Micsoda szitokszó lett ez. Rosszabb már a jelentése, mint a Blahának. Pedig kétlem, hogy amikor a teret elnevezték egy színész & énekesnőről, tudták, hogy ilyen versenytársa akadt Kőbányának. Aztán még van hátra 2 nap az évből, most meg szegény horvátok kaptak a nyakukba (/inkább a talpuk alá) egy méretes földrengést.

Az előző cikkemben is megpróbáltam egy pozitív oldalát nézni 2020-nak, bár lediplomázni talán könnyebb, mint ezeket a facteket megtalálni. Na de mivel karantén, fesztivál-stop, maszkosdi, esti takarodó, és személyes online tér erősödés lengte körül az évet, volt idő otthon csücsülni.

Ez pedig talán annyi pozitívummal bírhatott számunkra, hogy az előadók a négy fal között, vagy max. a nem messzi stúdióban bele tudták magukat vetni az alkotásba, ha már attól nem kellett rettegnünk, hogy Oli Sykes előttem hörögné a Tell Slater not to wash his dicket. RIP VOLT, RIP Strand, meg úgy RIP nem egy zenekar.

Összegezvén, talán lehet javítani 2020 morálján és talán kicsit kevésbé utálkozva lépni a jövő évbe, ha legalább arra gondolunk, hogy zeneileg termékeny volt az év.

Bring Me The Horizon – POST HUMAN: SURVIVAL HORROR

Ha már úgyis fel volt emlegetve Oli és a VOLT, számomra az egyik legnagyobb fájdalma az évnek, hogy nem láthattam a BMTH-t idén. A siránkozást odébb rakva és az albumra rátérve viszont egy rossz szavunk nem lehet. A szokásos BMTH-s szokatlanság. Csak hallgatod, és minden egyes ütemnél leesik az állad… Ez nem emberi.

Ghostemane – ANTI-ICON

Az „öreg” Ghoste kitért az eddigi balanceból, és a rap felé húzó industrial hip-hop hangzást felváltotta egy sokkal inkább industrial punk-metal ötvözet. Zseniális, ahogy minden album, amit eddig letett az asztalra.

Krúbi – Ösztönlény

A lista egyetlen hazai gyöngyszeme. Olyan rövid ideje van a pályán, hogy még szinte fel sem ért rá. Olyannyira nem, hogy azért a 2019-es koncerteken néhol Krúbi hangja már nem adta ki. Vagy csak én voltam széthullva. Bár a többiek is megmondták, hogy a fesztszezon vége felé elfogyott a hangja. Ahogy Siklósi Örsnek (AWS), Krúbinak is kitartást, jobbulást kívánunk, hisz nem véletlen mondtak le koncerteket még a COVID előtt kicsivel. Az album pedig a Nehézlábérzéshez képest egy teljesen más világ. De still zseniális.

Oliver Tree – Ugly is Beautiful

Ha valami olyan zenei stílust kellene mondanom, amely sosem fogy ki az ötletekből és mindig is a legörökzöldebb marad, az az Indie rock lenne. Egy olyan piacon pedig, ahol a Cage the Elephant, a Circa Waves és a Foals a király, ekkorát robbanni egy óriási teljesítmény. Nem véletlen, itt a helye.

The Weeknd – After Hours

Igazán mainstream vízekre érve pedig nem maradhat ki az After Hours. Nekem a Beauty Behind the Madness mellett Weeknd ugyanolyan rangú legjobb albuma. Habár nem tudok dönteni melyik a jobb, örökérvényű zsenialítás mindkettő.

+1 Redzed – Drugs = Magic

Nekem az egyik abszolút kedvencem. Nincs belőle mégegy. NeoHardcore, Trap metal, Rap rock… Nem meghatározható, hol Boom bap rap, hol pedig üvöltözős Beatdown metal. Imádat. Ha lesz egy előadó, akinek adsz esélyt még idén, Ő legyen az. Cseh csodagyerek, fogalmam sincs melyik világból érkezett, de nem vagyunk méltóak ekkora fokú zsenialitásra.

További cikkek
Top